Határtalanul!
Tanulmányi kirándulás Erdélyben
Nagyon izgatottak voltunk, hogy végre elérkezett ez a kirándulás, hiszen nagyon sok munkát fektettek bele a tanáraink, hogy eljuthassunk erre a szép tájra. Mivel régen Magyarországhoz tartozott Erdély, az I. világháborús magyar vereség és az 1920-as trianoni békediktátum után Székelyföld Románia része lett. Az 1940-es II. bécsi döntéssel Székelyföld visszakerült Magyarországhoz. 1944-ben szovjet és román csapatok foglalták el, 1947-es párizsi békeszerződéssel pedig Székelyföld újra román fennhatóság alá került.
Reggel 6:00-kor megkezdtük az utunkat Románia felé. Ahogy átléptük a határt, az első megállásunk a Király hágón volt. Keresztülmentünk Bánfihunyadon, ahol meseszép palotákat láthattunk amiket cigodáknak hívnak. A következő helyszínünk Kolozsváron volt. Megtekintettük Mátyás király szobrát, amit meg is koszorúztunk. Utána elindultunk abba a fogadóba ahol született, mára művészi egyetemmé vált. Sajnos útközben sokan rosszul lettek, ami a kanyargós utaknak is köszönhető volt. Tanáraink erre is fel voltak készülve. Később elbuszoztunk Segesvárra, ami az 1848-49-es szabadságharc egyik csatatere volt. A napunk Fehéregyházán folytattuk, méghozzá a Petőfi Múzeumban. Ahol a csatáról és Petőfi Sándor életéről tudhattunk meg többet. Ezután a körtefához indultunk, ahol a legenda azt tartja, hogy 31-én reggel a körtefa alatt szavalta el Petőfi az Egy gondolat bánt engemet c. versét, megjósolva aznapi halálát, majd indultak a honvédek Segesvár felé. Zetelakán szálltunk meg, ezzel az első napunk véget is ért. Hatalmas vendégszeretettel vártak minket a házigazdák.
Második napunk bőséges reggelivel kezdődött. Ellátogattunk a székelyudvarhelyi iskolába, ahol az iskola körbenézése után a 8.B osztály fogadott minket. Elmesélték iskolai szokásaikat: 1-től 10-ig történik az osztályzás. Ugyan úgy magyarul írnak és tanulhatnak, viszont mellette román nyelvet is kötelező tanulniuk. A ballagáson székely népviseletet hordanak. Ezzel is megmutassák magyarságukat. Majd buszra szálltunk és megnéztük a zeteváraljai víztározót. Utunk a Gyilkos-tóval folytatódott, ami még be volt fagyva. Ezután elindultunk a Békás-szoros felé, majd leszálltunk a buszról és gyalog nézhettük a hegyek és a patak szépségét. Mindenki nagyon élvezte. Visszatértünk a szállásra és az este egy közös filmvetítéssel zárult. Napközben többen is lebetegedtek. A házigazdák és a tanárok is azon voltak, hogy jobban legyenek.
Harmadik nap reggel bőséges reggeli után elindultunk busszal a Szent Anna-tó felé. Leszálltunk a buszról és lesétáltunk a tóhoz. Tanáraink és az idegenvezetőnk elmesélték a tó legendáját és csodáltuk a szép tájat. Ezután pihentünk egy kicsit és elsétáltunk a Mohos-láphoz. A különböző érdekes növényeket nézhettünk meg, köztük húsevő növényeket is. Ebédelés után indultunk tovább. Utunk folytatódott Csíksomlyó felé. Bementünk a csíksomlyói kegytemplom és kolostorba, ahol beszéltünk a templomról, a Mária szoborról és megtudtuk, hogy ez a magyarság egyik leghíresebb zarándokhelye. Utána egyesével Szűz Mária szobrának megérintésével kívánhattunk egyet. Innen indultunk a szállásra. Az estét egy búcsú bulival zártuk.
Az utolsó nap reggeli és összepakolás után Tamási Áron író emlékművét koszorúztuk meg. A nap további része a sóbányákról szólt. A Parajdi Sóbányában voltunk először, amit a Tordai Sóbánya követett. Oda már nem mindenki ment le. Láthattuk azokat a szerszámokat és segédeszközöket mellyel régen a sót bányászták. Nagyon csodálatos és szép volt. Elbuszoztunk a Medve –tóhoz, ami arról kapta a nevét, hogy medve alakú, és nagyon magas a víz sótartalma. Nyáron fürdőként is szolgál. Ezzel kirándulásunk Erdélyben véget is ért. Este 9 órára értünk haza.
Nagyon jól éreztük magunkat ezeken a napokon. Felejthetetlen élmény volt számunkra. Köszönjük tanárainknak: Varga Tamás, Móricz Lászlóné és Vári Zsombornak, hogy megszervezték nekünk ezt a kirándulást.
Nagy Annamária Gyöngyi, Varga Kármen, Balogh Angelika, Görcsi Mirella, Balogh Benjamin 7. és 8. osztályos tanulók